Neil Gaiman
Neil Gaiman 1960-ban született Angliában lengyel bevándorlók gyermekeként. Egészen fiatal korától kezdődően hatást gyakorolt rá a sci-fi és a fantasy, többek között J. R. R. Tolkien, C. S. Lewis, Harlan Ellison és Ray Bradbury művei. A nyolcvanas évek elején belekóstolt az újságírásba, cikkeket és könyvkritikákat írt. 1984-ben jelent meg első könyve, a Duran Duran zenekar története.
A legnépszerűbb alkotásai talán a képregényei, elsősorban a Sandman-sorozat, ami a 75 számával és több különszámával a műfaj klasszikusának számít. Prózaíróként különös, stílus tekintetében nehezen besorolható történeteket ír, mint például a Locus-díjas és filmként is nagy sikert aratott Csillagpor, mely felnőtteknek szóló fantasy, vagy a London alatti Londonban játszódó, úgynevezett urban fantasynek tekinhető Sosehol. A nagy áttörést a 2000-es Amerikai istenek hozta meg Gaimannek, melyért egyszerre kapta meg a Hugo-, Nebula-, Bram Stoker- és Locus-díjakat, és ami a nem sci-fi olvasók körében is ismertté és kedveltté tette. Az utána következő regénye (Anansi fiúk) szintén ezt a vonalat követi, afrikai meséket és mitológiát ötvöző történet. A kötetet szintén több díjjal jutalmazták, például a legjobb felnőtt műért kijáró Mythopoetic Fantasy-díjjal, valamint a British Fantasy-díjjal és egy újabb Locus-díjjal is. Következő műve, a 2008-ban megjelent A temető könyve egy árva fiúról szól, akit szellemek nevelnek egy temetőben az életre. A kötetet mágikus és egyben kísérteties prózájáért ismét díjesővel honorálták: odaítélték neki a Hugo-díjat a legjobb regény kategóriájában, megkapta a legjobb ifjúsági regényért járó Locus-díjat, illetve a Newbery és Carnegie Medalt is elnyerte, amiket a legjobb szépirodalmi gyermekkönyvekért osztanak ki minden évben. A következő regénye közel öt év hallgatás után, 2013-ban jelent meg Óceán az út végén címmel, amiért megkapta a Locus-díjat és a Goodreads olvasói megválasztották az év könyvének. Ezt követi mindmáig legutolsó műve, a 2017-es Északi mitológia, amiben a jól ismert skandináv mítoszok elevenednek meg a saját, különleges átiratában.
Gaiman a kisprózáját több novelláskötetben gyűjtötte össze. Ezek közül a leghíresebbek a kortárs fantasyt alapjaiban megreformáló 1999-es Tükör és füst, a 2006-os Törékeny holmik – az ebben található Smaragdzöld tanulmány című művéért szintén Hugo-díjjal tüntették ki –, valamint a 2015-ös Felkavaró tartalom.
Gaiman sok műfajban otthon van, gyermekkönyvei (Szerencsére a tej, Farkasok a falban, Coraline, The Day I Swapped My Father for Two Goldfish, Chu’s Day) szintén nagy népszerűségnek örvendenek, de ír még verseket, dalszövegeket (például Tori Amosnak) és forgatókönyveket is (utóbbira példa Robert Zemeckis 2007-es filmje, a Beowulf.)